A kíváncsi híd a patak felett

A patak csendesen folyt az erdő szélén. A víz tiszta volt, és a kövek között lassan haladt. Egy kis híd ívelt át fölötte, fából készült, és erősen állt a helyén. A gyerek megállt a híd mellett, és lenézett a vízre. Nem sietett tovább, mert érdekes volt figyelni, hogyan mozog a patak.

A víz körbefolyt egy nagyobb követ, majd továbbcsúszott. A gyerek észrevette, hogy a víz ott gyorsabb lett. Arrébb, ahol nem volt kő, a víz lassabban haladt. A gyerek leguggolt, és kavicsot dobott a patakba. A kavics eltűnt, a víz köröket rajzolt maga köré, majd újra megnyugodott.

A híd alatt árnyék volt. A gyerek átsétált rajta, majd megállt a közepén. Lenézett, és látta, hogy az árnyék a vízre esik. Amikor egy lépést tett, az árnyék is arrébb került. Amikor megállt, az árnyék is megállt. A gyerek mosolygott, mert megértette, hogy az árnyék vele együtt mozog.

A parton ágak feküdtek. A gyerek felvett egy hosszabbat, és a vízbe érintette. Az ág vége nedves lett, a másik vége száraz maradt. A gyerek lassan mozgatta az ágat, és látta, hogy a víz elhajlik körülötte. Nem nyomta erősen, csak figyelte, mi történik.

Egy levél úszott a vízen. Elakadt egy kőnél, majd hirtelen továbbindult. A gyerek megfigyelte, hogy a levél mindig arra ment, amerre a víz vitte. Nem döntött maga. A gyerek rájött, hogy a patak iránya fontos, és a dolgok követik azt.

A híd másik oldalán a part magasabb volt. A gyerek ott is lenézett a patakra. Ugyanaz a víz folyt ott is, ugyanazokkal a kövekkel. A gyerek megértette, hogy a patak mindenhol ugyanaz marad, csak a környezet változik körülötte.

Mielőtt elindult volna, a gyerek még egyszer végignézett a hídon, a köveken és a patakon. Nem változott semmi. A víz folyt tovább, a híd állt, a kövek a helyükön maradtak. A gyerek nyugodtan továbbment, mert jó volt tudni, hogy a patak és a híd ott marad, ahogy eddig is, a csendes víz fölött.